Nyúl és rágcsáló fogászati szakellátás

Kevesen tudják, hogy a nyulaknak és egyes rágcsálóknak (tengerimalac, csincsilla, degu) nemcsak a metszőfogai, hanem a hátsó rágófogai is folyamatosan nőnek életük folyamán. A többi rágcsálónál ugyanez csak a metszőfogaknál figyelhető meg.
A fogak hozzávetőleg 1 mm-t nőnek hetente. Emiatt a gyors ütemű növekedés miatt ezek az állatok szinte folyamatosan rágnak. A rágófogak állandó őrlőmozgást végeznek, így biztosítva a megfelelő kopást.



Napjainkban egyre többször diagnosztizálunk a rendelőbe érkező rágcsálóknál fogászati megbetegedést, ami a legtöbbször fogtúlnövésben (malocclusio), a fogak rendellenes elhajlásában, fogtörésben, és a beteg, befertőződött fogakból kiinduló tályogképződésben mutatkozik meg.
Ennek hátterében több okot feltételeznek a kutatók. Lehet örökletes betegség, metabolikus zavar, de legtöbbször a nem megfelelő takarmányozás miatt alakul ki. Ez azonban nem mindig a tulajdonos hibájából jön létre, hiszen a boltokban kapható nyulaknak és rágcsálóknak előállított takarmányokkal maradéktalanul nem lehet ugyanazt a táplálékot biztosítani, amit ezek az állatok a természetben fogyasztanak. Ebből következik, ha új kedvencünknek a legmegfelelőbb takarmányozást szeretnénk biztosítani, és ezáltal e betegségeket minél inkább elkerülni, érdemes időben megkeresni hozzáértő állatorvosunkat.
A fogászati rendellenesség tünetei lehetnek többek között a kevesebb evés (sokszor az állat szeretne enni, de nem tud), a széna elhagyása, válogatás, gubbasztás, szőrborzolás, nyálzás, könnyezés, üres rágás, fogyás, pofatájéki duzzanat.

Az állatorvos-tudomány folyamatosan fejlődik, egyre több a rágcsálók és nyulak fogazatával kapcsolatos ismeret, illetve egyre speciálisabb eszközök és műszerek állnak rendelkezésünkre a kezelésük területén. Míg régebben egy fogászati problémával küzdő rágcsáló általában nagyon rövid ideig élt túl, manapság rendszeres odafigyeléssel és kezeléssel akár évekig is meghosszabbítható az élete. Erre számos példa van praxisunkban is.
Éber állapotban az állatok kisméretű szájürege és esetleges stresszérzékenysége miatt általában csak a metszőfogak vizsgálatára és egy speciális eszközzel a rágófogak gyors áttekintésére van lehetőség. Alaposabb vizsgálathoz és a legtöbb fogászati beavatkozáshoz a rágcsálók számára legbiztonságosabb altatógázzal, speciális altatóasztalon (lásd kép) bódítjuk őket. Hosszabb hatású injekciós altatást csak hosszú és komolyabb fogászati műtéteknél alkalmazunk.

A szájüreg áttekintésére a rágcsáló fogászati asztalon egy speciális merev endoszkóppal van lehetőség, így minden apró részlet megítélhető, sőt a felvételek később újraértékelhetőek, a későbbi kontrolloknál viszonyítani tudunk hozzájuk (lásd kép).

Sokszor látunk a fogtúlnövésből adódóan csipkéket, tarajokat az egyes fogakon, amik súlyosabb esetben nyálkahártya- és nyelvsérüléseket okozhatnak. Ezeket az elváltozásokat a gyémántfejű fogcsiszoló berendezéssel korrigáljuk, visszaállítva a természetes állapotot.

A betegség későbbi stádiumában a fogak meglazulhatnak, elhajolhatnak, ilyenkor az állat már általában komoly evési problémákkal küzd. A betegséget súlyosbítja, hogy a fogaknak nem csak a koronája, hanem a fogmederben lévő ellenoldali ún. apicalis régiója is folyamatosan nő, ami a fogmeder csontjaiban okoz elváltozást és bakteriális befertőződés után tályogképződést. Ilyenkor már komoly műtét válik szükségessé, sok esetben a beteg fogat is el kell távolítani.
Mivel a rágcsálók meglepően nagy hányadánál élete során enyhébb-komolyabb fogászati problémák bizonyítottan fellépnek, érdemes kis kedvencével rendszeres állatorvosi fogászati szűrővizsgálatra látogatnia, hiszen célunk nem csak a beteg állatok meggyógyítása, hanem a betegségek időben történő felismerése és megelőzése.

Allergia (túlérzékenység)

Az allergia (túlérzékenység) olyan betegség az állatoknál, amely különböző okokból kiindulva egyforma tünetegyüttest alakít ki. A betegség alapja az immunrendszer túlzott reakciója egy idegen anyaggal (allergén) szemben. Éppen ezért a megbetegedés egyedi, sem másik állatra, sem emberre nem fertőző. Az allergén vagy a bőrön keresztül, vagy szájon át elfogyasztva jut kapcsolatba kedvencünk szervezetével. A legfontosabb tünetek ennek megfelelően a vakaródzás és a gyomor-bél problémák jelentik : hasmenés, hányás, fűevés, amiket másodlagos tünetek (bőrgyulladás, testtömeg csökkenés, stb.) kísérhetnek. A tünetek súlyossága a szinte észrevehetetlentől az elviselhetetlen, életet veszélyeztető állapotig fokozódhat. Nincs „recept” a betegség, ill. tünetegyüttes megjelenésére: hosszú időn át egészséges állatok szinte egyik napról a másikra válhatnak súlyos tüneteket mutató beteg állatokká.
Az ételallergia során nem egyfajta étel, hanem az eleségben lévő bizonyos komponensek (pl. csirkehús) váltják ki a jellemző hasi és/vagy bőrtüneteket. Az allergia jelentkezhet azonnal (már az új eleség adása után pár nappal), vagy hónapok múlva. Nincs garancia egyetlen élelmiszerre, még ha hónapok óta is azt fogyasztja kedvencünk, vagy egyetlen lakásban tartott virágra, növényre, pollenre sem, még ha évek óta is ott áll az állat fekvőhelye mellett! Természetesen más, eddig nem fogyasztott eleség is ugyanúgy allergizálja az állatot, ha az az érzékenyítő komponenst tartalmazza! Ezért az ételallergia gyógykezelésének alapja, hogy olyan típusú eleséget állítsunk össze kedvencünknek, amit eddig nagy valószínűséggel soha nem fogyasztott. Az ételallergia bármely kutyafajtánál jelentkezhet, de bizonyos fajtáknál gyakran súlyosabb tüneteket tapasztalunk. Ide tartoznak a west highland terrier, boxer, dogok, golden retriever, bulldog, yorkshire terrier, bichon fajták.
A bőrallergia emberekhez hasonlóan mind a lakásban, mind a szabadban keringő pollenek, atkák, növényösszetevők, stb. lehetnek, s tüneteiben is emberekhez nagyon hasonló elváltozásokat okozhatnak. Találó a magyar nyelv, mikor a kontakt allergia hirtelen jelentkező formáját „csalánkiütésnek” nevezi. Valóban gyakori a hirtelen bőrpír, s az égető viszketés is a betegség kezdetén. A vakaródzás mellett idővel igen gyakori a belső fülkagyló gyulladása, a hajlatok (hónalj, belső lágyék) kipirulása, a lábvégek nedvedző gyulladása, amit gyakran nyalogat az állat. A lábvégek gombás kísérőbetegsége gyakran tapasztalható ezeknél a betegeknél. Sokszor csak úgy tűnik fel, hogy a fehér lábvég barnás elszíneződését látjuk, máskor a fájdalom miatti különböző fokú sántaság miatt fordulunk állatorvoshoz. Hasmenés, gyakori széklet-ürítés, néha vérzések a bélsárban, esetleg fűevés is jelentkezhetnek. Ne feledjük, hogy ezek más okból kifolyólag is kialakulhatnak, ezért mindig forduljunk állatorvoshoz a pontos diagnózis érdekében!
Cicáknál az erős vakaródzás mellett vagy éppen ehelyett gyakran találkozunk fokozott tisztálkodással. Az állat órákon keresztül nyalja magát, akár szinte a teljes lekopaszodásig! Sokszor éjjel teszik mindezt, ekkor csak arra lehetünk figyelmesek, hogy kedvencünk nem alszik, vagy napközben gyakran elbújik. A lekopasztott bőrfelületek cicánál (ellentétben kutyával) lehetnek teljesen tünetmentesek is, nem látunk kipirulást, a bőr nem nedvedzik, csak mintha „kiharapdálták volna a szőrét”. A legújabb kutatások szerint cicáknál lényegesen gyakrabban jelentkezik étel-allergia, mint kutyáknál, és sajnos lényegesen ritkábban gondolunk rá! Persze cicánál is megjelenhet a bőr másodlagos gyulladása, korpásodása, szájüregi fekélyek, bőrsebek manifesztációja, vagy a fül mögötti – nyaki területek véresre vakarása. Ez esetekben gyakran csak védő kötözés segít, hogy az állat ne pusztítsa el önmagát!